"Akárhogy s mint - mondta magában - , egyvalami nem változik. Ha rongyos vagyok is, legbelül csak megmaradok hercegnőnek. Könnyű lenne a hercegnőt játszanom, ha selyembe-bársonyba öltözhetnék. Sokkal nagyobb dolog úgy maradni meg hercegnőnek, hogy ezt senki nem tudja."
(Frances Hodgson Burnett: A padlásszoba kis hercegnője)

    Ez a pár mondat nagyon elgondolkoztatott. Arról szól az életünk, hogy minél jobban nézzünk ki, folyamatosan kövessük a divatot, és ne maradjunk le semmi újról. Ám eközben elfeledkezünk a belső énünk formálásáról. A lelki tisztaságunkról.
    Hiába van a legmenőbb cuccokkal tele a ruhatáram, ha nem vagyok kedves másokkal. Mi értelme van a drága dolgoknak, ha senkivel se tudod megosztani az örömödet? Sokkal fontosabb dolog az, hogy kapcsolatokat építs másokkal.
    Persze nem azt mondom, hogy el kell hanyagolni magunkat, és nézzünk ki úgy, mint a csövesek! Csak maradjunk meg a realitás talaján! Hiszen nem attól lesz "nagy" valaki, ha ő a legtrendibb, hanem attól, ha ő a legmegértőbb, legkedvesebb, akihez bármi bajunk van, bizalommal fordulhatunk! Nem a kinézetedtől leszel hercegnő! Könnyű úgy szépnek és csinosnak lenni, ha minden eszközöd megvan hozzá, de nehéz ezek nélkül... A belső szépséget viszont nem lehet pénzen megvenni.