Megváltás

Kést fogok.
Akarom, érezni akarom!
Magamban.
A szívemben. 
Markolata pontosan illeszkedik kezemhez,
pengéje pontosan elvágná aortám.
Már szemeim előtt látom a tökéletes befejezést.
Veszem a lendületet, bemérem a célpontot.
És már szúrnám.
De mi ez?
Hová lett a kés?
Hová lett a megváltás?
Eltűnt a végzetem!
Ne!
Gyere vissza! ...

Elhomályosul minden előttem,
érzek egy nyomást a sebeimen.
Végre felnyílik szemem,
s ott áll igaz barátom előttem.
Nála a kés. Mellette egy férfi.
Kérdezni akarok,
de megakad a szemem az arcon.
Az arcon, mely átsegített oly sok harcon,
én mégis elfeledkeztem róla.
Ő tartja kezeit sebeimen, s
ő vigasztalja összetört szívem.
Csak ennyi jut eszembe:
Szeretlek! Soha el ne engedj!

(2010.11.06.)