Álom volt

Csendes őszi estén gyermekkorom hű barátja
egy kérdését feltéve válaszomra várva
melegíti kezeit  a kandalló előtt állva.
Kérdése egyszerű, én mégis a szavakat keresem,
nem tudván, hogy mondjam el csúfos vereségem.
Mint egy jó barátnak látni kell, látja rajtam,
hogy baj van,
és vonakodva kérdezi, hogy már megint csak a lekváros üveget nyaltam?
Bólintok, majd könny csordul szememből,
közben hallom, hogy szívem egy darabja lehull és csörömpöl.

Álmodtam. Éreztem. Ízleltem. Élveztem.
Magaménak hittem, de aztán csak véreztem.

Azt hittem, valódi a hold,
most már tudom, hogy csak egy álom volt.

2010.11.06.